EZ A FEJEZET NAGYON RÖVID. LEHETNE ELŐSZÓNAK IS NEVEZNI.

Június végén két magasnak tűnő lány sétált karöltve az utcán. A Rózsakerti sulitól ballagtak. Velük volt egy fiú is.

-Helló, Vilmos!-köszöntek el éppen a lányok:-Viszlát a táborben!-Nem beszélnek mindíg egyszerre, bár ikrek voltak. Kétpetéjűek, azaz egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Molnár Vilmosnak hívják ezt a kisfiút. Vézna gyerek, szülei úgy féltik, mintha az életükről lenne szó (bár ez igaz is). Nincs testvére, és állandóan olvas. Egyébként 9 éves. Úgy mint a lányok.

-Szia, Fanni!-köszönt el a barna hajú lánytól:-Szia, Mari!-ez pedig a szőke ikernek szólt. Jó lenne, ha megjegyeznétek a nevüket, hiszen ők a főszereplők. A gyerekek elváltak. Fanni és Mari balra ment, Vilmos jobbra...

Lengyel Marianna: ok

Madarász Zsuzsanna: ok

Molnár Vilmos: ?

Novák Artúr: ok

Rocskai Aida: ok

Takács Polett: ok

Tehát már csak Molnár Vilmos nem jött meg. Ez most már tényleg aggasztotta Fannit és Marit. Meg is kérték András bácsit, hogy hívja föl Vilmos anyukáját, Klaudiát, hogy mi van a fiával. András bácsi meg is tette:-Halló? Itt Pálinkás András, a Székesfehérvári sporttábor vezetője. Kivel beszélek?

-Itt Molnár Klaudia!-A háttérből ugatásszerű köhögés hallatszott.

-Szeretném felhívni a figyelmét,-kezdte András bácsi:-hogy Vilmos ma...

-Tudom, tudom!-vágott közbe Klaudia:-Késett a táborból. A kisfiam lázas, fáj a hasa, és ma köhögni kezdett.

 

 

 

Oldal: Kezdet
Szünidei napló fan club! - © 2008 - 2024 - kulcsarkornelia.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat